Adományozzunk tárgyakat a Kommunizmus Múzeumának
A mi feladatunk átmenteni az utókornak!
Az egykori dohánygyár udvarán sétáltunk, ahol a helyi építkezőcégek látványosan haladnak annak a dohányraktár épületnek az átalakításán, amelyben 2026 nyarán a Romániában egyedülálló Kommunizmus Múzeuma nyitja majd meg kapuit a látogatói számára. A három emeletnyi kiállítás korszakokra bontva, interaktívan mutatja be Közép- és Kelet-Európa 20. századi történetének legmeghatározóbb időszakát, az államszocializmus évtizedeit.
Az önkormányzat tavaly májusban hirdette meg az adományozási felhívását, melynek célja az 1948–1989-es éveket megidéző, a korhoz kötődő tárgyak és dokumentumok gyűjtése volt az épülő múzeum számára. A dohányygár egyik raktárhelyiségében jártunk, ahol a gyűjtést irányító Váry O. Péter kalauzolt egyenesen a kommunizmus időszakára jellemző bútordarabok közé. Ebben a raktárban leltározzák, őrzik és készítik elő a tárgyakat a majdani múzeum berendezésére.
Péter már az adományozási felhívás előtt elkezdte gyűjteni a tárgyakat, kezdetben saját otthonából, majd régi épületek padlásain kutatta a kommunizmus időszakából fennmaradt tárgyakat, de rendszeres látogatója az ócskapiacoknak és a TEGA köztisztasági vállalat lerakójának, ahová a lomtalanítások után kerülnek ki olykor értékes darabok. Az ipari, turisztikai létesítmények felszámolásakor is jelen van, hiszen ilyen alkalmakkor nagy esély van a múzeum számára fontos tárgyakat találni.
Értékes tárgyak a gyárból
A dohánygyár munkavédelmi és tűzoltó részlegének helyet adó épület bontásakor Péter számos tárgyat menekített át a múzeum kiállítóterei számára, köztük tűzoltóruhákat, gázmaszkokat, munkavédelmi és tervezőasztalt, a gyárral egyidős vas széfet, lámpatesteket, a kapulábak egykori ikonikus kétnyelvű tábláit, sőt, a gyári munkásokat takarékosságra intő néhány feliratot is mentett már meg az enyészettől.
A tárgyak közül is azok a legértékesebbek, amelyeknek történetük van, például a gyár előadócsoportjának egy román énekfesztiválon való részvételének jutalmaként adományozott diploma úgy maradt fenn az utókor számára, hogy újrahasznosították, a hátoldalára a gyári felvonók használati utasításait ragasztották fel, majd függesztették ki.
Ami régen lom volt, ma érték
Az adományozási felhívást tavaly májusban hirdette meg az önkormányzat, az első telefonáló még aznap egy hölgy volt Bukarestből, ez volt az első felajánlás. Azóta szépen gyarapodtak a tárgyak, de még számos dolog hiányzik ahhoz, hogy hűen be tudják mutatni ezt a korszakot. A beérkezett tárgyak leltározása folyamatosan zajlik, egyesek már be is vannak dobozolva és azonosítókóddal ellátva.
A 70-es, 80-as évek bútorzatával viszonylag jól áll a múzeum, még egy tusnádfürdői villából is adományoztak teljes szobaberendezést. Az 50-es, 60-as évekre jellemző hajlított bútorból viszont egyelőre kevés gyűlt össze. A régi szobabelsők vagy új gazdára lelnek, vagy megsemmisülnek, esetleg tüzelőanyagként végzik.
A kagylós, tárcsás telefonoktól például ezelőtt két-három évvel még meg akartak szabadulni, ma azonban már pénzt is elkérnek értük. Ez a kommunizmus időszakában használt tárgyakra ma már egyre jellemzőbb, kezdetét vette egy olyan nosztalgiahullám, amelyben a régi tárgyak felértékelődtek, az emberek elkezdtek vágyakozni irántuk.
A raktárban szépen sorakoznak a rádiók, filmtekercsek, elektromos radiátorok, korabeli folyóiratok, könyvek, varrógépek, bőröndök, de akad mák- és kávéőrlő, szifonos üveg, korcsolya. Van, aki jelvényeket, érdemrendeket, kazetafont, főzőkályhát, más ércből készült wc tartályt adományozott, Galacról például egy mechanikus írógép érkezett a múzeum számára.
Kuriózumok
A raktár egy egész ládányi 1987-ből származó megbontatlan befőttes üveget is rejt, amelyek csodával határos módon vészelték át a korszakot, de akad Dero mosóporos doboz is, sőt, az álcázás tökéletes példája egy titkosszolgálati fényképezőgép, ami egy cigarettás dobozba van beleépítve, ál cigaretta filterekkel.
Szinte minden tárgyhoz fűződik egy-egy történet. Így van ez azzal a korabeli Románia címerrel is, amely az uzoni polgármesteri hivatal falát díszítette. Akkoriban sorozatban gyártották a fehér gipsz címereket, de nem festették ki, így amikor 1982-ben, az akkori polgármester megtudta, hogy az egyik közeli falu ortodox papjának művészi hajlamai vannak és vele festette ki azt.
Amire még szükség van
A múzeumnak még számos tárgyra lenne szüksége ahhoz, hogy korhűen tudja bemutatni a kommunizmus éveit. Például várnak falvédőket, hazai turizmust népszerűsítő posztereket, óriásplakátokat, festmény reprodukciókat, horgolt terítőket, órákat.
Nagy hiány van korabeli öltözékekből, például iskolai, pionír, munkás vagy katonai egyenruhákból. Játékokból is kevés gyűlt össze, de várnak tisztálkodási és piperecikkeket, eddig egyetlen magnetofon, villanyborotva se érkezett, sőt, még egy érc fürdőkád is jól jönne, hiszen fürdőszobát is be kell majd rendezni a múzeumban.
Szintén szükség lenne az értékes dokumentumoknak számító kulákká nyilvánításokról, kényszerlakhelyekről, elkobzásokról szóló iratokra, korabeli tömegrendezvényekről készült felvételekre. Amennyiben az adományozók ragaszkodnak az eredeti okmányokhoz, fényképekhez, a múzeum munkatársai digitalizálják azokat.
Hogyan adományozhatnak?
Eddig több mint ötvenen adományoztak, többségük visszajáró adományozó, a raktárba belépéskor ugyanis eszükbe jut, hogy még ez is meg az is akad otthonaikban a múzeum számára. Segítséget tudunk nyújtani a kisebb és nagyobb tárgyak elszállításában egyaránt, ezért Váry O. Pétert kell hívni a 0740 071 036-os telefonszámon.
