hu
 
Szombat, 2024. Június 15.

T. SZŰCS Ilona és TÓTH László retrospektív tárlat az Erdélyi Művészeti Központban

2024.04.19 10:00

Az erdélyi magyar képzőművészet két kiváló alkotójának, művészházaspárjának képei egymás mellett kiállítva az eddigi legteljesebb válogatásban:

T. SZŰCS Ilona (1930–1990) és TÓTH László (1933–2009) retrospektív tárlat

  1. április 19. – július 6.

Szűcs Ica csendéletei nem a tárgyi világ kiragadott részletét mutatják be, ahogy a gyanútlan szemlélő első pillantásra hihetné, hanem a fizikán inneninek az azon túlival való azonosságát, a fogalmi világnak a fogalmakon túlival való elválaszthatatlan egységét, a lét és nemlét, valamint ezek fázisátalakulási határmezsgyéinek teljességét.”

(dr. Kovács Ádám, műgyűjtő)

„Tóth [László] a leplezetlen passzív rezisztencia szigorúságával pillant ki a festői kompozíció egyre görcsösebben összetartozó vagy éppen idegen figurái vagy elemei mögül (…) Korszakváltó személyiség. Kortársai és az utána következő nemzedék, bevallottan vagy bevallatlanul, az Ő példája nyomán indulhatnak el a progresszió hasonlóképpen erkölcsi és filozófiai töltésű, vagy öncélúbb irányzatainak útján”

(Banner Zoltán, művészettörténész)

Április 19-én, pénteken 18 órától az Erdélyi Művészeti Központ földszinti és harmadik emeleti kiállítótereit egyaránt megnyitja közönségének TÓTH SZŰCS Ilona (1930–1990) és TÓTH László (1933–2009) festőművészek életművének emléket állítva. A kiállítást Banner Zoltán művészettörténész és Bordás Beáta PhD., az Erdélyi Művészeti Központ vezetője nyitják meg.

Az Erdélyi Művészeti Központ jelen kiállítása az első olyan kiállítás, amely egyszerre tárja az erdélyi közönség elé e két kiemelkedő, lezárt életművet, az 1960-as–1970-es évekbeli kolozsvári művészeti élet ikonikus művészpárjának összesen több, mint száz műalkotását.

A szatmárnémeti születésű Tóth László és a medgyesi Szűcs Ilona sorsa a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán fonódott össze, a festészeti tagozaton tanuló évfolyamtársak 1955-ben kötöttek házasságot. 1957-ben szereztek oklevelet Miklóssy Gábor tanítványaiként, és két év múlva már a kolozsvári tartományi tárlaton hívták fel magukra a műértők figyelmét, majd a továbbiakban rendszeresen szerepeltek az évente megrendezett tartományi és megyei tárlatokon. Tehetségük és munkásságuk a hatvanas–hetvenes évekbeli Kolozsvár élvonalbeli képzőművészei közé emelte őket. Akadtak ugyan közös témáik, de látás- és festésmódjuk merőben különböző volt. Egyéni, egymástól jól megkülönböztethető stílusú festővé – a férj esetében grafikussá és díszlettervezővé is – való érésük egy olyan időszakban történt, amikor a szocialista realizmus követelményeit már hivatalosan elavultnak nyilvánították, majd egy rövid ideig tartó kulturális felszabadulás vette kezdetét. Ebben a hatvanas évek közepétől 1974-ig, a kommunista diktatúra megerősödéséig, tehető időszakban a kolozsvári képzőművészeti életben számos újító folyamat indult be. A mérsékelt modernizáció képviselői, így T. Szűcs Ilona és Tóth László is, a 20. század eleji izmusok (az expresszionizmus, szürrealizmus és kubizmus) eredményeit feldolgozva frissítették fel a figuratív, realista művészetet.

T. Szűcs Ilona életművét túlnyomórészt a műtermében és környezetében található furcsa, össze nem illő tárgyakból álló csendéletek alkotják. A bensőséges, metaforikus csendéletek a szürrealizmus, valamint a metafizikus festészet eszköztárából merítenek. Bár személyét vidámság és játékosság lengte körül, festészetére a visszafogottság, dísztelenség, formai szűkszavúság és a színek visszafogott skálája jellemző. Csendéleteinek ismétlődő növényei a kaktusz, filodendron és a fikusz. Asztalait nyugtalanság és veszélyérzet uralja, tárgyain tapintható a törékenység. T. Szűcs Ilona csendéletein a véletlen világszervező ereje épp úgy tetten érhető, mint az entrópia, azaz a rendezetlenség állapotába való haladás.

Tóth László víziószerű festményeit és grafikai alkotásait is a szürrealizmushoz közelálló látásmód jellemzi. A kollázstechnika és az új anyagok használata révén újítást hozott az erdélyi magyar képzőművészetbe. A kolozsvári életképek mellett a hetvenes években az anyja, a felesége és önmaga voltak témái, illetve csendéleteket festett. Életművének egyik fontos részei a Tárgyalás sorozata, annak önmagukból kiforduló, cafatokra hulló szereplőivel, de a budapesti öregotthonban vegyes technikával alkotott, az emberi test bomlását és elmúlását ábrázoló képei is.

Jelen kétszintes kiállításban igyekeztünk mindkét életművet a lehető legteljesebb merítésben bemutatni, azok szakaszait láttatni és az egyes korszakokhoz kapcsolódóan a két alkotó főműveit bemutatni. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a művészházaspár alkotásai közötti párbeszédet a két alkotó egymásra hatását keressük. E retrospektív tárlat és az eddigi kiállítási katalógusaink szokásos kereteit felvállaltan túllépő album, amely három szerző – Banner Zoltán, dr. Kovács Ádám és dr. Bordás Beáta – előszavát tartalmazza, a festményeket és archív felvételeket a főbb műfajok mentén csoportosítja, miközben azok keletkezésének kronológiai sorrendjét is figyelembe  veszi, reményeink szerint méltóképpen örökíti meg és helyezi újra napirendre a két meghatározó erdélyi képzőművész, T. Szűcs Ilona és Tóth László életművét.

A tárlat 2024. július 6-ig lesz látogatható az Erdélyi Művészeti Központ nyitvatartási rendje szerint, keddtől péntekig 9 és 17 óra között, illetve szombaton 10 és 14 óra között.

Szeretettel várjuk a megnyitóra és a kiállításra!