Szeretjük ezt a programot
Interjú Kolumbán Anettel, a Bevezetés a sportba program kézilabdaedzőjével
A Bevezetés a sportba programunk részeként a város összes tanintézményének nagycsoportos és elemi osztályos tanulói a tanév idején heti egy alkalommal ismerkednek a sporttal a Sepsi Arénában és a városi uszodában. A Királypingvinek Sportegyesülettel közösen működtetett kezdeményezésünknek köszönhetően a gyerekek negyedikes korukig megismerkednek a különböző labdajátékok alapjaival, megtanulnak korcsolyázni és úszni. Interjúsorozatunk hetedik részében Kolumbán Anett kézilabdaedzővel beszélgettünk.
Mondj néhány szót magadról.
– Kolumbán Anett vagyok, a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklubnál vagyok kézilabdaedző öt éve. Miután Kolozsváron elvégeztem a Testnevelés és Sport egyetemet, hazaköltöztem, mert épp volt egy üresedés a Sportiskolánál, ahol gyerekként én is kézilabdáztam, így örömmel elfogadtam ezt az állást. Emellett az Aréna-programba is ekkor kapcsolódtam be, aminek különösen örülök, mert ez a program egy új kihívást jelent számomra. Míg a kézilabdaedzésekre járó lányok hobbiból választják ezt a sportot, addig az Aréna programban „kötelező” a részvétel, így feladatunk, hogy minden gyereket bevezessünk a sport világába és megszerettessük velük a mozgást.
Melyek a tapasztalataid erről a programról?
– Jó a hangulat, a gyerekek vidáman jönnek heti egy alkalommal, bár sok gyerektől hallottam, hogy szívesen jönnének akár többször is. Kézilabdaedzőként nagyon jó lehetőség, hogy kiválogassam a tehetségesebb lányokat, akik eljönnének a délutáni edzéseimre is. Jó érzés, amikor az utcán megismernek, köszönnek és bemutatnak a szüleiknek, hogy „ni, ott a korcsolya-tanárnéni”. A gyerekeknek ez egy plusz lehetőség, kipróbálhatnak különböző sportágakat, gyakorlatokat, megtanulják azt is, hogy milyen csapatban dolgozni, hogy milyen nyerni vagy éppen veszíteni. Úgy gondolom, hogy rengeteg kitartást is tanulnak ezzel, ami a későbbiekben is hasznukra válhat.
Mesélj arról, hogyan zajlik egy edzés.
– Általában minden szigeten egy cicás játékkal kezdünk, ez a bemelegítés. Azután három szigetet alkotunk: egy focit, egy gyógytornát és egy hokist. A nagyteremben kosárlabdáznak. Kézilabda még konkrétan nincs, de próbálunk kisebb labdákat vezetni és a dobást gyakorolni, megnézni, kinek hogy áll a kezében a labda. Minden szigeten kb. 15 percet dolgozunk, egyik szigetről a másikra vonatozva cserélünk helyet. Szomorkodó arcokat nagyon ritkán látunk.
Érződik már valamilyen fejlődés, amióta elkezdődött a program?
– Igen, vannak gyerekek például, akik már megtanulták a gátugrást, pedig az elején mindig megbotlottak. A labdavezetésben is látok fejlődést. A gyerekek sokkal fegyelmezetebbek, mint első alkalommal, mindenki tudja már a szabályokat. A korcsolyapályán viszont látványosabb, nagyobb a fejlődés, akinek még soha nem járt korcsolya a lábán, az is már egy-két alkalom után egyedül megáll a jégen.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
– A gyerekeket, a mosolyt az arcukon. Főleg, amikor bemegyek az öltözőbe és mindig odajönnek s megölelnek, s mondják, hogy várták, hogy jöjjenek. Nagyon aranyosak. A munkaközösség is nagyon jó, nagyjából egy korosztály vagyunk, szeretjük ezt a programot, és ami a legfontosabb, hogy a gyermekek is szeretik. Amit még lehetne fejleszteni, az az, hogy legyen még több eszköz és legyen egy külön kézilabdasziget is.
