Körinterjú a Bevezetés a sportba program edzőivel – V. rész: Kertész Zoltán, jégkorong edző

Kertész Zoltán, jégkorong edző

– Sportra nevelés játékos formában –

A Sepsi Arénában október másodikától indult Bevezetés a sportba gyerekfoglalkozás rendkívüli népszerűségnek örvend azóta is. Sorozatunkban a gyerekekkel foglalkozó edzőket szeretnénk bemutatni. A sorozat első részében Dombi Szabolcs kosárlabda edzővel beszélgettünk, a második részben szintén egy kosárlabda edzővel, Kovasch Norberttel, majd következett Farkas Zsuzsa, a negyedik részben Kernászt Hubát, a Királypingvinek Jégkorong Klub elnökét kérdeztük a gyerekfoglalkozásokról, most pedig újra egy jégkorong edzővel beszélgetünk, Kertész Zoltánnal, aki Gyergyószentmiklósról származik és most a sepsiszentgyörgyi gyermekeket vezeti be a sportéletbe. 

Fotó: Vargyasi Levente

Mióta végzed ezt a munkát, hogyan lettél edző?

-     Két éve végzem az edzői munkát, akkor hagytam abba a hivatásos sportolást, ugyanis én közel 20 évig voltam hivatásos jégkorongozó, felnőtt csapatban. Ami az országban jégkorongot jelent, mindenben részt vettem, a válogatott csapat tagjaként voltam országos bajnok, kupa bajnok. 

Milyen tapasztalataid vannak, amióta elkezdődött a program?

-    Én a jégkorong területéről jövök, eleinte a program is kifejezetten korcsolyaoktatásnak volt meghirdetve. Aztán átalakult egy kicsit az elképzelés, de nem bánom, ez sokkal jobb így. Amit most csinálunk, az nem edzés, hanem oktató munka, itt inkább mozgáskultúrát tanítunk, mint egy konkrét sportágat. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy hatalmas szükség van erre a programra, sok helyen csinálják ezt már évek óta. Ez a mozgáshiányos életmód, amit folytatunk, ez felnőttnek, gyermeknek egyaránt egészségtelen, de a gyermekek esetében erre még az is rájön, hogy a mozgáshiányból fakadóan fejletlenek, koordinációs zavarokkal küszködnek, az elhízás veszélye is jobban fenyegeti őket.

Többen említettétek a mozgáshiányt, mint problémát a gyermekek életében. A te generációdnak, vagy a szüleinknek mivel volt könnyebb?

-    Más életvitelt folytattunk akkor, mások voltak a lehetőségek. A játszóterek, a grundon töltött idő meghatározta az akkori gyerekek mozgásfejlődését. Mire oda jutottak a gyermekek, hogy valamelyik sportnak nekikezdjenek, már kipróbálták magukat sok mindenben. Egy fajta sportolási szelekciónak is nevezhetnénk a játszótereket. Ma ezt kell pótolni, a játszóteret, hogy ha 10 évesen rájön egy gyermek, mit szeretne sportolni, ne legyen túl késő hozzá. Ez a bevezetés a sportba, ez egy bevált program több országban is, csak folytatni kell és biztosan lesz eredménye.

Tapasztaltál már érezhető eredményt, fejlődést, amióta elkezdtétek a programot?
-    Persze, már néhány hét alatt is feltűnő különbségek érzékelhetők. Ami eleinte káosznak, összevisszaságnak tűnt, az mára letisztult, a gyermekek is megértették a sport órák logikáját, az összefüggéseket, sokkal jobban megy már mindenkinek.

Van valami kedves, vicces történeted, amit itt a gyerekekkel átéltél, amióta ez a program elkezdődött?

-    Mivel ez a program úgy volt eleinte meghirdetve, az iskolák és óvodák felé is, hogy korcsolyaoktatás lesz, a gyerekek is ezzel a tudattal jöttek. Volt egy gyermek, aki az első foglalkozás végén azt mondta, „itt olyan jó, jövök még ide korcsolyázni”.