Most már minden harmadik gyermek sportol valamit

Interjú Bartók Attila-Botonddal, a Bevezetés a sportba program gyógytornászával

Mintegy 3600 gyermeknek van lehetősége játékosan ismerkedni a sporttal a Sepsi Arénában és a városi uszodában a Bevezetés a sportba program által. A Sepsiszentgyörgy Önkormányzata által a Királypingvinek Sportegyesülettel közösen indított kezdeményezés célja az egészséges életmód népszerűsítése, a sport megszerettetése. A program részeként város összes tanintézményének nagycsoportos és elemi osztályos tanulói a tanév idején heti egy alkalommal mozoghatnak, ismerkedhetnek a labdajátékokkal, tanulhatnak korcsolyázni és úszni felkészült edzők és kinetoterapeuták segítségével. Interjúsorozatunk ötödik részében a program egyik gyógytornászával, Bartók Attila-Botonddal beszélgetünk.

Mondj néhány szót magadról.

– Bartók Attila-Botondnak hívnak, a Sepsi SIC kosárlabdacsapatánál vagyok tizenegy éve gyógytornász és emellett a kezdetektől bedolgozok a Bevezetés a sportba programba. A program úgy kezdődött, hogy a város minden sportklubjától jöttek az edzők és akkor jött egy ötlet, hogy jó volna egy gyógytorna-szigetet is kialakítani, mert vannak gyermekek, akikkel jó lenne ezen a téren is foglalkozni. Itt inkább a gyermekek mozgáskoordinációjára, a helytelen testtartás és a lúdtalp javítására fektetjük a hangsúlyt. Mindenki átmegy ezen a szigeten, így olyan gyakorlatsorokat állítunk össze, amelyek mindenki számára hasznosak, nem ártanak.

Milyen feladatokat kapnak a gyerekek a gyógytorna-szigeten?

– Próbálunk olyan játékos gyakorlatokat adni, amelyek a törzsizmokat erősítik, fejlesztik a koordinációt, egyensúlyt. Ezek a gyakorlatok eltérőek a többi szigettől és kicsit nehezebbek, a többi szigeten játszanak, versenyeznek, itt például másznak, kúsznak, négykézláb járnak, meg vannak olyan gyakorlatok, amikor lehúzzák a cipőjüket és akkor lúdtalpra kapnak gyakorlatokat.

Milyen ortopédiai rendellenességekkel találkoztál eddig a gyermekeknél?

– Mi annak idején, amikor az egyetemről kijöttünk a feleségemmel, önkéntesen három iskolát is felmértünk, és az derült ki, hogy a gyermekek 75 százaléka lúdtalpas vagy bokasüllyedéses, sok volt a hanyag tartásos és akadt hátgerincferdüléses is.  Ehhez a mozgáshiány is hozzájárul, régen sokat jártunk mezítláb, az iskolában kihúzott háttal kellett ülni, ez nagyon hiányzik most. A lúdtalp esetében például az izom nincs kifejlődve vagy túl gyenge. Rengeteg gyermek hanyag tartású, előre van esve a válluk, fejük, sokan azt sem tudják, hogy kell kihúzni magunkat. Sok olyan gyermek van, aki például nem tud kúszni, életükbe nem láttak olyant, hogy hogyan kúsznak a katonák. Először meg kell tanítsuk, hogy mi az a medve-járás, pók-járás, rák-járás. Négykézláb mennek előre és hátrafele, nincsen erejük, hogy ezeket megcsinálják a saját testsúlyukkal, nem tudnak mozogni, nem ismerik a testüket, hogy mit bír meg.

Tapasztaltál-e már valamilyen fejlődést amióta elkezdődött a program?

– Igen, ahhoz képest, amikor indult a program, most már minden harmadik gyermek sportol valamit. Annak idején még kitűnt az osztályból, hogy ki kosarazik s ki focizik, most már mindenki csinál valamit, a lányok kosaraznak, a fiúk hokiznak, fociznak, kevés gyermek van, aki nem mozog, ebben látok fejlődést. A nagyobb korosztályú gyerekeknél látok fejlődést, javult a mozgáskoordinációjuk, könnyebben végzik el a gyakorlatokat.

Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

– Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Elsősorban segíteni próbálok, rámutatni a problémákra, hogy mire kellene odafigyelni a gyerekeknél. Azonkívül, hogy mozognak, fejlődnek, próbáljuk őket figyelemre, fegyelemre is nevelni. 

Van-e valami kedves történeted, amit szívesen megosztanál?

– Történet nem jut eszembe, de érezzük azt, hogy amikor jönnek a gyermekek, szerintem szeretik ezt a programot, örülnek, hogy itt vannak. Látom, hogy nekik is megvan a kedvenc tanáruk, a kedvenc szigetük, a kedvenc sportjuk, ragaszkodnak. Sajnos kevés idő jut szigetenként, de próbáljuk a tőlünk telhető legtöbbet csinálni, adni a gyermekeknek, hogy fejlődjenek, tanuljanak és szívesen jöjjenek a programra.

Van–e esetleg, amit még fontosnak tartasz megemlíteni?

– Igen, indult a Csíki Sándor program az önkormányzatnál, amikor mi, gyógytornászok felmértük a gyermekeket, szerintem azt is kellene folytatni vagy másképp folytatni. Az egyéni felméréseket követően az eredményeket hazaküldték a szülőknek és volt, aki el tudott menni egyéni tornára valamelyik gyógytornászhoz, de a felmérések annyiba is maradtak. Szerintem sok olyan szülő van, aki nem engedheti meg, hogy saját költségen gyógytornászhoz vigye a gyermekét. Én annak látnám értelmét, hogy ez a program az elkövetkezendőkben lehetőséget biztosítson a korábban felmért problémák kezelésére, javítására.